A saját fajtám

Amióta pedagógusként dolgozom, többször előfordult, hogy kritizáltam a pályatársaimat. Ez most nem gyónás, hanem egy újabb kritika.

Egy hete az egyik kilencedikes ismerősöm megkért, hogy segítsek egy exceles feladatban. Csupán annyi volt a feladat, hogy egy számrendszereket kezelő excel-fájlt kell készíteni. Több segítséget nem kaptak a kedves tanáruktól.

Mivel nem ismertem ilyen függvény, gyorsan utánanéztem. Az excel sugója szerint a megfelelő fg. a deb2bin, bin2deb stb. Ezek segítségével el is készítettem a megoldást, ahol külön részben le is írtam, hogy ezek a függvények csak 512-ig tudnak átváltani. A feladatot ma kapta vissza a srác, és nem lett jó. A tanár szerint a függvények németül(?) vannak, és nem tud átválltani nagy számokat. Persze a szerinte jó megoldást nem mutatta meg, csak egy állítólag általa készített fájl, ami minden számot átvált, de a függvényeket nem mondta meg. És itt durrant el az agyam. Bumm…

Úgy tudom a pedagógus azért van, hogy új ismereteket adjon át a diákjainak, és nem azért, hogy hülye kamaszként közölje a gyerekekkel, hogy “bibi az enyééém jobb!” A hülye. Sok olyan tanárról hallottam már, akik azért mert “elit” (bár ahol ez történt már közel sem elit) iskolában tanítanak, már nem is tanítanak, csak vannak, és elvárják, hogy a gyerek zseninek szülessen, és tanítson meg neki mindent a különtanár. Na, pont az ilyeneket kellene újra iskolapadba ültetni, vagy elküldeni egy zűrös iskolába, modjuk az enyémbe, én meg megyek tanítani normális gyerekek közé.

Az ilyen pedagógusok egyáltalán nem érzik hivatásuknak a tanítást, és tuti, hogy az ilyenek miatt nézik le a többieket. Pfuj…

Befejezésként csak ennyit: akinek nem inge, ne vegye magára!